boldog karácsonyt kivánok mindenkinek

én mindig szerettem a karácsonyt, érdekes közhelyeket sem igen szoktam pufogtatni rajta, leszámitva talán azt az egy még 2003-ban, tapasztalatlan bloggerkoromban (ezen a szókapcsolaton most jót röhögtem), amikor alkalmazott párhuzamot vontam a közösülő emlősök és heretevékenységük, valamint a médiarévületbe burkolózott nagyvárosi ember és pénztárca-tevékenysége között, aminek ráadásul pár milliárd fenyőfa is áldozatul esik.

ezen bejegyzés enumerációja kissé olyan egyébként, mint amikor valaki úgy kezd mondatot, hogy "nem akarlak megbántani, de.. ", és azután rettenetesen megbánt, mert persze elpuffantottam a közhelyemet én is. boldog karácsonyt mindenkinek, aki ezt olvassa most, de mindenki másnak is.

az én karácsonyom úgy kezdődött, hogy a nőm keze simogatta a hátamat, és kérlelt; térjek végre magamhoz, én pedig azt kérdeztem tőle, hogy ez már valóság-e. azt felelte, hogy igen, én pedig nem hittem el neki, mert akkor már éppen harmadszorra ébresztett föl, legalábbis álmomban, csak eladdig nem volt rajta hálóing sem. ez utóbbi momentum meggyőzött róla, hogy most már nem álmodom, mert tél van, valamint nem a hálószobában fekszem a nagy ágyban, hanem a nappaliban a kanapén. ebből azt a konzekvenciát is levontam, hogy előző éjszaka összeveszhettünk, ami mondjuk tökéletesen indifferens, mert jó sokat kell innom ahhoz, hogy öt percnél tovább mérges tudjak lenni rá.

azután fél órán át dörömböltem az ügyvédemék ajtaján, mire fölfogtam, hogy nincsenek otthon, mert nem oda beszéltük meg a déli találkát. ez azért is fura, mert amióta az eszemet tudom, mindig az ügyvédem édesanyjánál koccintottam velük karácsony délutánján. mérnököm meg afrikában telel, johannesburgban, úgyhogy tökmindegy. tehát átcombinóztam, és koccintottunk.

azután még betértünk egy mégegy koccintásra a garibaldi utcai kis bárunkba, ahol szintén érdekes dolgok történtek, de ez mindegy most.

a hazamenetel után végül eljutottam a szüleimhez is, ahol rejtélyes bátyámék nem voltak ott, ugyanis lettországban -vagy valahol- rekedtek, mert hiiuma szigetére mentek a felesége családjához, és a hazaút mindig göröngyös, ezt aláhúznám általános tanulság gyanánt is.

jól éreztük magunkat. házi predatorom, vilmoska mindenkit sok szeretettel üdvözöl. megharapott sokszor, igen. szeretete jeléül.

na és este tizkor az utcára lépvén fehér volt a világ, keresztanyám fejen dobott egy hógolyóval, aztán hazamentem, és nagyon sokat és sokféle dolgon gondolkodtam, szinte jobban kavargott a fejemben a világ, mint odakint a hópelyhek. a millenárison keresztülhaladván együtt mentem egy ideig a skizofrén matematika-professzorral, akiről film is készült az ausztrál gladiátor főszereplésével (ezt mindig nagyon viccesnek találtam), de lehet, hogy valójában nem is volt ott.

otthon férfias magányban kinyitottam egy üveg italt, és elővettem egy nagy tömb agyagot, és a nappali parkettáján szobrokat gyártottam, someone out there to help me, énekeltem, és úgy döntöttem, hogy ha már iszom, akkor nem megyek föl éjféli istentiszteletre, mert nem ildomos alkoholos lehellettel lépni bét-el, szóval Isten házába.

azután megjöttek szépen sorra, heteroszexuális élettársam, a lingvisztika doktora, aki autóval elhozta az emberi lélek mérnökét, majd az ügyvédem is befutott, és hirtelen ott hupákoltunk mind, majdnem teljes volt az etil örs, csak a mérnök úr hiányzott, tök spontán alakult igy, és igazán megszentelte a szentestét, úgy éreztem. nevetek most, tehát rátett egy lapáttal a szentségből, lets say.

aztán ma körülbelül négy percig figyeltem a jó nagy ágyamban mellettem fekvő alakot, ez ki az ördög lehet, tépelődtem, az teljesen biztos, hogy nem a nőm, mert a nőm gyönyörű, ez viszont itt nagyon ronda, azután rájöttem végül, hogy az ügyvédem az. ezen fölbuzdulva föl is keltünk, és átmentünk hozzá, nem tudom miért. jót aludtunk a los siete magnificos-on.

most megint itthon vagyok, keselyűként körözök egy üveg whisky körül, amit tegnap kaptam, de nem akarom meginni most. that is not true of course. mindjárt elindulok a szüleimhez ismét, hátha rejtélyes bátyámék is megérkeztek közben észtországból. ezek itt a rejtélyes bátyám. szóval mindenkinek boldog karácsonyt kivánok, bár tudom, hogy sokszor nem úgy működik, de akkor is. ha szilveszterig nem irnék (ismét nevetek), akkor boldog új évet is kivánok. ezen a cumón nincs hosszú i.